Archív írásaim

Ültem a lépcsőn. Hátam mögött a székesegyház, előttem a polgármesteri hivatal. Csak nemrég kerestek meg a kaposvári ellenzéki pártok és civilek, hogy vállaljam el a polgármesterjelöltséget.

Életfogytiglan polgármester? Nem! Már évekkel ezelőtt többször rácsodálkoztam arra: Magyarországon valaki akár életfogytiglan lehet polgármester. Helyes ez? - hallottam a kétkedést másoktól is.

Kopogtattunk.
- Nem merek aláírni - mondta halkan az asszony, és aggódva körülnézett.
- Nem is kérem, ismertem fel a helyzetet.
- Kérem, olvassa el a szórólapunkat, tájékozódjon, s éljen a jogával, hogy választhat. A szavazófülkébe nem lát be senki! - próbáltuk megnyugtatni. Az asszony nem szólt semmit. Aztán tétován hátrébb lépett, hogy...